Drága Életkék!
Végre meghoztam a Diamond Queen folytatását, habár bevallom, körmölhettem volna gyorsabban is. Sajnálom, hogy ennyire megvárakoztattalak benneteket, de az időhiány/ihlethiány néha mindenhol előfordul, és én meg az idő nos mostanában nem vagyunk túl jó barátok. Valamint az is benne van a pakliban, hogy ellustultam. Mentségemre szolgáljon, hogy a designoldalaknál készítettem rendeléseket és rengeteget olvastam az utóbbi időben - figyelmetekbe ajánlom a Párválasztót -, szóval... szóval ja.
Mindenesetre nem húzom tovább az időt, mert anyukám már vár odalent, hogy elkezdhessem csinálni az ebédet, de előtte muszáj volt posztolnom.
Kellemes olvasást!
BELLA
4.
fejezet
Hivatalosan
is bejelenthetem, hogy utálok Rivers mellett ülni, miközben vezet. Nemcsak
azért, mert életveszélyesen gyors, hanem azért is, mert így hallgatnom kell a
hülyeségeit. Hogy lehet barátnője? És hogy fogok megjelenni azon a hülye bulin?
A kocsiban közöltem vele, hogy eszem ágában sincs inni, mert akkor nem tudok
videót csinálni, és rossz hatással van rám a pia. Erre ő közölte, hogy biztos
szétnyílnak tőle a lábaim. Attól, hogy a suliban azt hiszik rólam a sok véges
kapcsolat miatt, hogy ribanc vagyok, még nem igaz!
A
Zoeval való találkozásom pont erről szólt. Többek között kibeszéltük az
osztályt, kiválasztottuk a bulis ruhánkat, de a fő téma Rivers volt. Amikor Zoe
kijelentette, hogy neki bejön, azt hittem, lemegyek hídba. Elég sokáig
hozogattam fel neki, hogy miért NEM jó Rivers közelébe lenni, de abban a
pillanatban a barátnőm olyannak tűnt, mint egy szűrő: a jó tulajdonságokra
emlékszik, míg a rosszak eltörpülnek.
Későn
is érek emiatt haza, és teljesen gyomorszájon vág, hogy a szüleim számon kérik.
Szinte sose érdekli őket, hol vagyok, mit csinálok, és csupán tíz percet
késtem, ha a tizenegy órás határidőt figyelembe veszem. Megalázónak tartom,
hogy a két szülő előttem csípőre tett kézzel bámul az arcomba, és magyarázatot
vár tőlem.
-
Zoeénál voltam – közlöm, mielőtt még feltennék a kérdést.
-
Tudjuk – mondja anya. Eléggé rosszul érint, hogy ma ez az első találkozásunk,
és még csak egy sziával sem dob meg. – Az előbb hívtam fel, azt mondta, úton
vagy.
-
Igen – bólintok. – Akkor felmehetek?
-
Nem – szólal meg apa, majd egy lapot és egy dobozt vesz elő a háta mögül. A
papírra rögtön ráismerek, mivel az a dolgozatom, amit VALAKI – vajon ki –
megbuherált. A dobozt azonban el kell vennem és ki kell szednem belőle a
tartalmát, hogy rájöjjek, mi az. Első látásra egy ajándéknak tűnik, mivel be
van csomagolva. Remélem, hogy az.
Látom, hogy meg van bontva; gondolom, a szüleim bontották ki előttem. Egy…
terhességi tesztet húzok ki a dobozból. Kétszer kell pislognom, ahhoz, hogy
magamhoz térjek. Anyáékra nézek, akik dühösen merednek rám.
-
Nézd meg a cetlit is, Abigail – mondja szemrehányón anya. Belenyúlok a dobozba,
és valóban találok benne egy papírdarabot: Kérlek, nézd meg, Nyuszó. Nem akarom,
hogy váratlanul érjen a tudat, így a first time után. Csók, J.=) Összeszorul a gyomrom és elejtem a papírt, miután
elolvastam. Én tisztában vagyok azzal, hogy nem… nem voltam senkivel, és, hogy
ez valami tévedés, de a szüleimmel ezt, hogy kéne közölnöm? „Bocsi, anyu, ez
valami tévedés. Nem szexeltem”?
-
Van valami mondanivalód? – hajol közelebb apa, amikor kérdezi. Sután megrázom a
fejem és reménykedem benne, hogy beérik ennyivel.
-
Ti kutakodtatok a cuccaim között? – próbálom terelni a témát. – Azt mondtátok,
megbíztok bennem!
-
Az első irodalom egyesed után, nem hagyhattam csak úgy szó nélkül, de az most
mellékes! Terhes vagy, vagy sem? – teszi fel a kérdést anya.
-
Anya! Nem!
-
Akkor mivel magyarázod azt ott? – mutat a kezemre. – Azt hitted, lázmérő,
szívem? Ne etess!
-
Van egy lány az osztályban, aki u…
-
Szóval már biszexuális is vagy? Ez kezd egyre érdekesebb lenni, nem igaz,
Peter? – érinti meg apámat a vállával, mintha csak valami egetrengető sztorit
mesélnék, amit most hallanak először. Mondjuk, ez nagyjából igaz is.
-
Ne forgassátok ki a szavaimat! – mondom dühösen. – Félreértés. Ez nem az enyém
– nyomom anya kezébe a terhességi tesztet. – Ahogy ez sem engem illet – veszem
fel, majd rakom zsebre a papírt.
-
Vannak fiatalok, akik nem tudnak vigyázni, vagy, ha vigyáznak is, előfordulnak
balesetek. Ha esetleg… mi nem ítélünk el, már majdnem felnőtt vagy, Abby –
próbálkozik kedvesebb hangnemben apa, de éppúgy kínos.
-
Ez az, Peter! Már majdnem felnőtt! Majdnem! Szóval még csak gyerek, egy
szemtelen kis kölyök – köpi a szavakat anyám. Én meg csak idegesen beletúrok a
szőke hajamba. Ennél kínosabb beszélgetésem aligha volt eddig. Soha. És nem
tudom, kinek a műve ez, de kiderítem! És kinyírom.
-
NEM VAGYOK TERHES, OKÉ? – ordítom, hogy meghallják a rólam való vitatkozásuk
közben.
-
Ne kiabálj velem, Abigail Lauren Montgomery! – förmed rám anya. – Hogy legyek
ebben ezek után biztos? – lóbálja meg a kezében a dobozt. – Holnap orvos. Suli
után érted jövök. – Francba.
-
Anya, nem fogok orvoshoz menni! Mi lenne, ha inkább most megcsinálnám? Kérlek!
-
De még mennyire, hogy fogsz! Dr. Wrenhez. Fel is fogom hívni. Csak előbb
elmondod, hogy került ez a táskádba és ki az apa…
-
Nem tudom!
-
Nem tudod, ki az apa? Te jóságos ég – kap a fejéhez anya.
-
Nem! Azt nem tudom, hogy került a táskámba, oké? Leszállnátok rólam?
-
Rendben, Abigail – sóhajt egyet anya. – Tegyük fel, hogy hiszek neked. –
Kifújom a bent tartott levegőm. – Holnap viszont kijössz a suliból, én ott
foglak várni a bejáratnál, beszállsz a kocsiba, és go Dr. Wrenhez. Világos?
-
Anyaaa…
-
Nincs apelláta. Ha igazat mondasz, nincs mitől félned.
-
Megcsinálom a tesztet, ha veszel még húszat, azokat is! De. Nem. Megyek.
Orvoshoz.
Anya
nagyot sóhajt, majd tehetetlenül átadja a tesztet.
-
Remélem, kell pisilned.
~§~
Természetesen
negatív volt. A szüleim, bár ribancnak hisznek, legalább tudják, hogy nem kell
a közeljövőben egy becsúszott unokától tartaniuk. Részben megértem őket. Ha az
én lányomról lenne szó, én is ugyanezt tenném, de fiatalon nehezebb megélni az
efféle dolgokat, mint akkor, amikor már te vagy a felnőtt és neked kell
felelősséggel tartoznod.
Zoenak
persze mindent elmeséltem még este, hogy semmiről ne maradjon le, ami velem
történik. Sosem volt unalmas az életem, se itt, se a régi sulimban, se az
általánosban, de már az óvodában is egy csomó dolog történt velem. Ez az év
viszont kezd kicsit túlságosan eseménydússá válni: szalagavató, érettségi,
Rivers, ez a hülye parti, plusz ugyanúgy foglalkoznom kell azzal az idióta
Nicole-lal, mert nem kétséges, hogyha ő piszkált bele a dolgozatomba, akkor ő
áll ezek mögött is. A népszerűségnek sok hátránya van, én pedig most a fergeteg
közepébe kerültem. Fogalmam sincs, hogy kiben bízhatok.
Nem
is csoda persze, hogy reggel inkább lerázom a szülőket. Semmi kedvem ahhoz,
hogy ők vigyenek és tanúja legyek vagy egy kínos, csendes utazásnak vagy pedig
egy szemrehányó beszélgetésnek. Megkérem Zoet, hogy ugorjon el értem, mert
képtelen vagyok anyámmal együtt végigülni egy tízperces utazást. A suliban
pedig szerencsémre, amikor a mosdóba tartok, az előtérben észreveszem Nicole-t.
Éppen a száját rúzsozza, egészen odáig, míg észre nem vesz, majd elrakja.
-
Hülye ribanc – szólalok meg. Nicole mosolyogva végigmér, mintha csak egy
jelentéktelen bábu lennék.
-
Bagoly mondja verébnek, nem igaz?
-
Azt hittem, hogy van benned legalább annyi emberség, hogyha a saját dogád nem
sikerült, vállalod, ahelyett, hogy a legjobbat adod be a sajátod helyett és
kicseréled. Na, de tévedni emberi dolog. – Az egyik fülkéből Ciara Thomson
sétál ki, hogy kezet mosson. Mi viszont folytatjuk a beszélgetésünket, mintha
ott sem lenne.
-
Én is azt gondoltam, van benned annyi emberség, hogy a szemébe nézel valakinek,
amikor lenyúlod az összes posztját és kórházba juttatod. És rájöttem, hogy van
is. A szemébe mondtad, hogy reméled, elpatkol. Nagyszerű alakítás, nemsokára
leváltja a Grammy-díjat a Montgomery. – Talán azért is utálom annyira Nicole-t,
mert hasonlít rám. Az alkata, az öltözéke, a cinizmusa és az iróniája is olyan,
mintha csak magamhoz beszélnék.
-
Hát persze – csapom össze a tenyeremet, miközben próbálok nem odafigyelni a
mögöttem távozó Ciarára. – Majdnem elfelejtettem, hogy te és Tanja, milyen
remekül összehaverkodtatok.
-
Változnak az emberek.
-
Igen, csak te ugyanolyan maradsz – álcázok egy nevetést. – Én azonban, ha
ugyanezt csináltad volna az én barátaimmal, akkor sem tettem volna ezt.
Mondhatsz akármit, de a becsületem még megvan. Ha itt-ott, porszemekben, de
akkor is – vonok vállat. – És sosem csempésztem volna terhességi tesztet – te
jóságos ég – a táskádba. Ez egy piti húzás volt. – A kijelentésem meg sem lepi.
-
Tudtam róla, de nem én tettem a táskádba – mosolyog angyalian. – Talán a saját
házad környékén kéne körülnézned.
-
Miről beszélsz?
-
Ugyan már, Abby! Mit nyernék azzal, ha terhességi tesztet raknék a táskádba és
a megszégyenítésedet otthon még csak nem is látnám? A dolgozatból legalább lett
hasznom. És még csak neked sem kellett mennem. Eszméletlen könnyű volt.
-
Akkor ki volt?
-
L-lel kezdődik és eah a vége. Mögötted ül törin. Láttam, amikor „beleejti’ a
táskádba – formál idézőjeleket Nicole.
-
Miért akarod besározni Leaht? Ő lenne az utolsó Zoeval együtt, aki ártana
nekem. Veled ellentétben – mérem végig.
-
Megfájdul tőled a fejem – érinti meg a halántékát, mintha valami hatalmas
migrént okoznék azzal, hogy beszélek hozzá. – De tulajdonképpen mégis mióta
érdekel engem a nyomorod? Abby Montgomery nyomora! Nonszensz. Oldd meg magad!
Itt végeztem – vet magára egy utolsó pillantást, majd drámaian elsétál
mellettem.
Fel
sem eszmélek még a mondottakból, amikor kinyílik az egyik fülke ajtaja, és Leah
arcát pillantom meg. Még mielőtt megszólalnék, hogy mit keres itt, belém fojtja
a szót:
-
Meg tudom magyarázni – szabadkozik.
Drága Bella!
VálaszTörlésHű! Elég váratlan volt ez a terhességes mizéria, és egyben nagyon jó ötlet. Kíváncsi vagyok, mi Leah magyarázata!:D
Egyébként nem tudom, miért, de van egy olyan érzésem, hogy Nicole-lal nem is lesznek a végére olyan rosszba. Nem tudom, talán a mostani kritika hatása.:D Jaj, nagyon várom a folytatást. *.*
Drága Peetagey!
TörlésHát a következő részben ki fog derülni, hogy Leah magyarázata mennyire elfogadható vagy nem. Ami Nicole-t illeti... nem tudom, még nem gondoltam ki a történet végét, hiszen az elején járunk még benne, de az az egy biztos, hogy Abby-nek nem csak egy ellensége van. Mindenki más miatt szereti és utálja.
Nagyon köszönöm, hogy írtál, feldobtad napom - mint mindig!
Sok puszi,
Bella <3
Szia Bella.
VálaszTörlésMindenek előtt: végre új rész! Nagyon vártam már, mégis, amikor kijött ki kellett vinnem Sanyit, így lemaradtam az elsők közötti elolvasásról. :'(
Mindenesetre imádtam, mint mindig, Leah meg mehet ahova akar. :D Hogy Abinek mennyire megjegyezhetetlen a teljes neve... dicsért a kitaláláshoz. :3
Ölel,
Kanna
Kanna, Kanna...
TörlésA sok syád mindig nagyon-nagyon megmosolyogtat, annak ellenére, hogy nem tudtam rá válaszolni facebookos hiba miatt. Sőt, nem csak neked, hanem senkinek sem. Nem tudom, mi volt a probléma, de szerencsére megoldódott és köszönöm, hogy ennek ellenére is írtál! Amikor láttam, hogy egy helyett kettő megjegyzésem érkezett ilyen rövid időn belül, fogadni mertem volna, hogy az egyik egész biztosan te vagy! Mondjuk Peetagey-re is mertem volna tippelni, de benned 100%-ig biztos voltam.
A kommenteden nagyon sokat nevettem, de tényleg. A Sanyis rész valami fergeteges volt, köszönöm <3
Abby-nek való névdicséretet pedig én és ő is egyaránt köszöni, sőt, azt üzeni neked, hogy beszállhatsz az Abby-teambe, ha esetleg szeretnél neki segíteni kinyírni Leah-t, mondjuk ebben a pillanatban xD
Köszönöm - mint mindig, hogy írtál - mint mindig. :D
Hatalmas ölelés,
Bella <3